Ez a cikk megmutatja, hogyan lehet nagyon egyszerűvé tenni. fémdetektor szinte improvizált anyagokból. Az egyszerűség ellenére a fémdetektor működik, 10 cm-es mélységben érmét, egy serpenyőt 30 cm-es mélységben talál, és a készülék 60 cm-es mélységben látja a csatorna nyílását. Ez természetesen nem sok, de egy ilyen egyszerű eszköznél ez elég jó. Ha azonban együtt dolgozik vele a tengerparton, vagy csak információs célokra épít, akkor hiába nem veszít időt.
Anyagok és eszközök házi:
- Az alaplap teljes listája az ábrán látható, amely tartalmazza a K176LA7 chipet;
- huzal a tekercshez (PEV-2 0,08 ... 0,09 mm);
- páncélozott mágneses áramkör;
- epoxi;
- fejhallgató;
- forrasztópáka forrasztóval;
- anyagok rúd, test és így tovább létrehozásához.
Fémdetektor gyártási folyamata:
Első lépés. Néhány szó a rendszerről
Az L1-et egy keretszerű, három szakaszból álló vágómaggal kell feltekerni, és egy 8,8 mm átmérőjű, 600NN ferritből készült páncélozott mágneses áramkörbe kell helyezni. Összességében a tekercsnek 200 fordulata PEV-2 huzalból van 0,08 ... 0,09 mm.
Az L2 tekercs egy 6-9 mm átmérőjű és 950 mm hosszú alumíniumcső darabjából készül. Ezen keresztül 18 darab huzalt kell huzalozni. Ezután a csövet egy tüskével meg kell hajlítani, átmérőjének kb. 15 cm-nek kell lennie, és a huzalszegmenseket sorba kell kapcsolni. Az ilyen típusú tekercs induktivitásának 350 μH tartományban kell lennie.
A cső végeit nem kell lezárni, hanem egyiküknek közös vezetékkel kell csatlakoznia.
A fentebb leírt sémához a szerző gumi tömlőt használt, amelynek belsejében fém alap volt, valamint egy lakkozott szilárd huzalt. A szigetelés károsítása érdekében csipeszeket használtak, amelyek végén gumicsövek vannak. A tekercset a lehető legpontosabban kell rögzíteni, különben a készülék hamis pozitív eredményeket fog adni.
Nos, akkor a táblát egy fémbe helyezik, de nem mágneses tokba.
Fontos megjegyezni, hogy a tábláról a tekercsre vezető kábelnek árnyékoltnak kell lennie.
Második lépés További összeszerelés és konfigurálás
A kondenzátor gombjának beállításához el kell fordítania a középső helyzetbe, majd az L1 hangmaga elforgatásával gondoskodnia kell arról, hogy a fejhallgatóban ne legyenek ütések. A beállítás helyes lesz, ha zúgás hallatszik a fejhallgatóban, amikor a változó kondenzátor gombot kis szögben elforgatja.
A beállítást legalább egy méter távolságra hajtják végre a hatalmas fémtárgyaktól.
A szerző növelte az eszköz érzékenységét, ha a hangolótekercs magját ütközésig csavarozta, és a beállításokat váltakozó kondenzátorral módosította, hogy a fejhallgatóban szinte teljes hanghiányt érjen el. Ugyanakkor, ha teljes feszültséggel kapcsolja be a fejhallgatót, a hang halk lesz.
Ha úgy van, hogy a fejhallgatóban egyáltalán nem hallható a hang, ellenőrizni kell az U alakú jel jelenlétét a 4. DD1 és DD2 érintkezőn, ilyen célokra oszcilloszkópra lesz szükség. A 11. és 8. érintkezőnél a DD3-nak jelek keverékének kell lennie.
Azt is meg kell jegyezni, hogy az eredeti áramkör R3 300 kOhm ellenállást mutat, de a fejhallgató nem fog ilyen ellenállással működni. Cserélni kell 3 kOhm-re. Az 5600 pF kondenzátorok helyett a szerző 4700 pF frekvencián is használt, mivel az első nem található.
Az áramkör hátrányai közé tartozik az a tény, hogy a kamra érzékeny a környezeti hőmérsékletre, e tekintetben a készüléket állandóan hangolni kell egy változó kondenzátorral, elérve a nulla ütést.
Harmadik lépés. Az összeszerelés utolsó szakasza
A szerző azt javasolja, hogy a tekercset epoxiddal töltsék fel, ez lehetővé teszi a vezetékek biztonságos rögzítését. Ellenkező esetben elkerülhetetlenül hamis pozitív eredmények lesznek, mivel a keresési folyamat során kövekkel, botokkal és egyéb akadályokkal kell megérinteni, ráadásul a tekercs könnyen megsérülhet. Az epoxi helyett viasz vagy gyurma alkalmazható, amelyeket meg kell olvasztani és kitölteni. A paraffint nem szabad használni, mivel megszilárdulása után törékennyé válik, és nem rendelkezik rugalmassággal. Ha a választás a gyurmára esett, akkor ellenőriznie kell, hogy az nem szivárog-e ki, és melegítse fel a napot.
Többek között az áramkörben óvatosan cserélje ki az R3 ellenállást, annak névleges értékének 300 kOhm-nak kell lennie. Azt is módosítania kell a modellgenerátor frekvenciáját, hogy magabiztos és tiszta kattintások hallhatók a fejhallgatóban. Az eszköz érzékenységét a kattintások gyakorisága határozza meg, minél alacsonyabb, annál jobb. Ezzel a beállítással a szerző 10 cm-es mélységben talál egy szovjet érmét a Szovjetunióból, amely vízszintesen fekszik.
Ha a kattintási frekvenciát magasra állítja, akkor a fém jelenlétét a keresőtekercs alatt a hangváltozás határozhatja meg.
A szerző egy másik ilyen eszközt gyűjtött össze, és problémát talált - a hang hiányát a fejhallgatóban. A megoldás az volt, hogy eltávolítsuk a C7 kondenzátort az áramkörről. A szerző eltávolította a hangerőszabályzót is, mivel maga a hang csendesebb lett. Ilyen finomítás mellett a készülék nem veszítette el érzékenységét.
A műanyagból készült készülék tokját meg lehet vásárolni egy rádióüzletben, ez a szerzőnek 31 rubelt fizetett. A rendszer kartonból való megvédéséhez vágja le az „inget” és fóliával tekerje le. A fólia széleit szalaggal rögzítik a kartonhoz, majd tűzőgép segítségével vezetéket rögzítenek és csatlakoztatnak a mínuszhoz.
Ezenkívül egy 47-100 microfarad elektrolit kondenzátort kell beépíteni az áramkörbe, miután bekapcsolta a készüléket legalább 10 V feszültséggel.
Az L2 létrehozásához a szerző az általa talált huzalátmérője 0,5 mm volt. Ilyen célokra egy 0,3-0,7 mm-es huzal használható. Kísérleteket végezhetünk alapanyagokkal, ezek lehetnek sárgaréz vagy ferrit.